Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondor

2010.01.27

Gondor

 
Númenor bukása

 

Númenor szigetén éltek az edánok leszármazottai Elros házának uralma alatt. A Valák áldásából és a tündék barátságának köszönhetően hatalmasabbak lettek, mint a Középföldén élő többi ember, és ezért nevezték őket az emberek királyainak. Ám ahogy vagyonuk és hatalmuk nőtt, úgy nőtt félelmük is a haláltól. Ezt a félelmet Szauron a Valák ellen fordította, és a dúnadánok hadba vonultak Nyugat Urai ellen. Ekkor azok elpusztították a númenoriakat és Elenna szigetét. Númenor pusztulását csak Szálas Elendil és fiai élték túl, akik nem hallgattak a király hadba hívó szavára és híveikkel a Hűségesek népével lehagyták a szigetet. A Másodkor 3320. évében kilenc hajóra rakták javaikat, sok kincset, a Hét Látókövet és Nimloth egy csemetéjét is, amit Isildur, Elendil egyik fia menekített ki a király udvarából. A pusztító vihar pedig, mely eltörölte Númenort, felkapta hajóikat és Középfölde partjaira vetette, ahol Elendil és két fia, Isildur és Anárion, birodalmakat alapítottak: Arnor-t és Gondort.

  A Hűségesek hajói

 

 

Gondor alapítása

 

Anáriont és Isildurt a vihar délen vetette partra. Ők az Anduinon felhajóztak, és Mordor szomszédságában országot alapítottak. A númenoriak már korábban is alapítottak az Anduin torkolatánál és alsó folyásánál kikötőket. Ilyen volt Pelargir (alapult 2350-ben) és Umbar (alapítva 2280-ban). Ezeket jobbára tündebarátok lakták és örömmel üdvözölték uruk fiait. Országuk fővárosa Osgiliath volt, melyen keresztül folyt az Anduin. Tőle nyugatra a Mindolluin-hegy lábánál állt Minas Anor, ahol Anárion háza volt, keletre az Árnyék-hegységben pedig Minas Ithil, ahol Isildur háza állt. Itt ültette el Isildur a Fehér Fát. További helységek alapultak Aglarondnál, Erechnél és Angrenost gyűrűjében felépítették Orthancot. A Hét Kőből négyet kaptak, ezeket az Orthancban, Minas Ithilben, Minas Anorban és Osgiliathban helyezték el. Ám a béke rövid volt:

 3429-ben Szauron Gondorra támadott. Elfoglalta Minas Ithilt, elégette a Fehér Fát. Isildur északra menekült apjához, Anárion tovább védte Osgiliathot és Minas Anort. 3434-ben a tündék és az emberek hadai a dagorladi győzelem után benyomultak Mordorba és ostromolni kezdték Barad-dûrt. Az ostrom során Anárion elesett 3440-ben, egy évre rá pedig legyőzik Szauront, Isildur elveszi tőle az Egy Gyűrűt. De a harcokban elesett Elendil és Gil-galad is.

 

Gondor Királyai

Kép

 

Beköszöntött a Harmadkor. Gondor ura Anárion fia Melendil lett, akit Isildur mielőtt elindult északra kiokított az uralkodásról. Ám nősziromföldén orkok ejtik csapdába és katonáival együtt megölik, a Gyűrű pedig az Anduinba veszik.

Anárion után 31 király uralkodott Gondoron. A hetedik, Ostoher (492) újjá építtette Minas Anort (420). Még az ő idejében támadások érik Gondort keletről. Ostoher fia Tarostar (541) megveri a Kelet-lakókat és felveszi a Rómendacil (Kelet-győző) nevet, ám 541-ben elesik a velük folytatott harcokban. Fia Turambar (667) megbosszulja halálát és gyarapítja az országot kelet felé. A következő két királyról nincs feljegyzés.

Tarannon (913) a 12. király, megkezdte a Hajó-királyok sorát: hajóhadakat építettek és főleg a tengerpart mentén hódítottak. Tarannon győzelmei emlékére felveszi a Falastur (Partok Ura) nevet. Ő volt az első gyermektelen király, így az öccse fia I. Earnil (936) követte. Rendbe hozatta Pelargir kikötőjét, nagy hajóhadat építtetett és 933-ban elfoglalta Umbart, amit utána nagy erőddé és kikötővé építtetett ki. Azonban nem sokkal később tengerbe veszett egy viharban. Fia Ciryandil (1015) folytatta a hajóhad építését, ám a haradiak és az Umbarból elűzöttek ,,az erőd ellen vonultak és Ciryandil elesett a haradwaithi csatában"(1015). Umbar ezek után sokáig ostroma alatt áll, de nem veszik be, mert a tengeren még mindig Gondor az úr. Ciryandil fia Ciryaher (1149) nagy sereget gyűjt a tengeren és a szárazföldön egyaránt, és legyőzi a haradiakat. Gondor ellenségei elismerik Gondor főhatalmát (1050), Ciryaher pedig felveszi az I. Hyarmendacil (Dél-győző) nevet. Ezek után uralkodása 134 éve alatt senki nem mer Gondorra támadni és a birodalom eléri a tetőfokát. Mordor elnéptelenedik, a határait Gondor őrzi. Kép

vissza az elejére

 

 Vele ért véget a Hajókirályok kora. Hyarmendacil fia II.Atanar Alcarin (1226) nagy fényűzésben élt, de nem tett semmit a hatalom fenntartásáért.

 

A Rokonviszály Háborúja

 

I. Narmacil (1294) idejében ismét támadni kezdtek a Kelet-lakók, igaz eleinte kis csapatokkal, de a kormányzó tudta, hogy az Észak-lakók közül sokan csatlakoznak hozzájuk a zsákmány reményében. Ezért Minalcar 1248-ban nagy sereg élén megverte a Kelet-lakókat. Ezután felvette a Rómendacil nevet, megerősítette az Anduin nyugati partját a Limjódig és megépítette Argonath oszlopait.

Kép

 

 Hogy erősítse a gondoriak és az északlakók kapcsolatait és nőjön a hada, Rómendacil északlakókat is a szolgálatába fogadott és rangot s adott nekik. Különösen Vidugaviát kedvelte, aki a legnagyobb fejedelem volt az északlakók között és aki magát Rhovanion királyának nevezte. 1250-ben Rómendacil az északlakók közé küldte fiát Valacart, hogy megismerje a népet, de Valacar ennél többet tett: feleségül vette Vidugavia lányát Vidumavit. Ezzel számos gondori főúr ellenszenvét kivívta, mert  már amúgy is rossz szemmel néztek az északlakókra. Mikor pedig Valacar megöregedett Gondor déli vidékein kitört a lázadás, mert féltek, hogy mivel a királyuk vére csekélyebb fajtából származott rövid életű lesz. Így kezdődött a Rokonviszály Háborúja. Mikor Valacar fia Eldacar (1432) trónra lépett, kitört a háború. A pártütők a királyi ház sarjainak vezetésével megostromolták Osgiliathot (1437). Eldacar végül kénytelen volt elmenekülni északi rokonságához, de fiát Ormendilt a lázadók vezére Castamir kivégeztette a város lakosságának nagy részével együtt. Osgiliath romokban hevert és sokakat ellene fordított. Castamir trónra ült, de kiderült róla, hogy csak a hajóhad érdekli és csak pártfogóinak (Pelargir, Umbar és a part menti lakosság) kedvez (a királyi székhelyet át akarta tenni Pelargirba). Így 10 évvel később Eldacar felkészült a támadásra: calenardhoniak, anórieniek és ithiliaiak valamint északlakók gyűltek a zászlaja alá. 1447-ben Lebennin síkján pedig megverte Castamir seregét és megölte magát Castamirt. Castamir fiai azonban elmenekültek és bevették magukat Pelargirba, ahonnan Eldacar hajóhad híján nem tudta kivetni őket. 1 év elteltével Castamir fiai összegyűjtöttek annyi erőt amennyit csak tudtak, hajóra szálltak és elfoglalták Umbart. Innentől kezdve Umbar örökké hadban állt Gondorral és Gondor számos ellensége oda gyülekezett. 1540-ben Aldamir király elesett a haradiakkal és az umbari kalózokkal vívott harcban. 11 évvel később II. Hyarmendacil megverte a haradiakat. A Rokonviszály után  felgyorsult a hanyatlás, mivel a gondori dúnadánok közül sokan haltak meg a háborúban, és a keveredés is gyorsult. A fő ok mégis Középfölde halandó léte volt, hiszen akkor már rég nem éltek Númenor szigetén és nem jártak már Valinor adományai.

 

A Fekete Vész

 

Telemnar (1636) volt a 26. király ( apját Eldacar fia Minardilt kalózok ölték meg, Castamir dédunokái), és az uralkodása alatt keletről elérte az országot a Fekete Vész. A járványba belehalt a király és a gyermekei és kiszáradt a Fehér Fa. Osgiliathot súlyosan érte a Vész, lakói közül a túlélők a nyugati völgyekbe vándoroltak és a város kezdett romba dőlni. A király Tarondor (1798) lett, Telemnar unokaöccse. Tarondor áthelyezte a királyi székhelyet Minas Anorba és új Fehér Fát ültetett el.Kép

Fia Telumehtar 1810-ben lerohanta Umbart, de nem sokkal később az erőd a haradiak kezére került.

vissza az elejére

 

Az ekhósok támadásai és az északlakók



1851-ben új veszély fenyegette Gondort. A keletlakók új népe, az ekhósok támadtak Gondorra. Minden eddig keletről érkezett népek közül ők voltak a legtöbben és a legjobban felszereltek. Nagy harci szekereken csatáztak.
II. Narmacil uralkodott az első támadások idején. 1856-ban azonban a király elesett a velük folytatott Síkvidék Csatájában, az Anduintól keletre, így Gondornak le kellett mondania az arra elterülő földjeiről. A Rhovanion déli és keleti részén élő északlakók rabszolgasorba került. Egy részük a Bakacsinerdőn keresztül az Anduin völgyébe menekültek, ahová a népükből sokan menekültek a rabszolgaságból.
II. Narmacil fia Calimehtar bosszút fogadott apjáért. Erre lehetősége adódott, mikor 1899-ben az Anduin völgyében élő északlakók vezére, Marhwini hírül adta neki, hogy az ekhósok támadni készülnek, és hogy a rabszolgaként élő északlakók lázadásra készülnek. Így hát Calimehtar sietve nagy sereget állított fel, és az ekhósok ellen küldött. A sereg északnak tartott és Dagorladnál megütközött az ellenséggel. Azonban a gondoriak lovassága át kelt az őrizetlen Sekélyesen és csatlakozva Marhwini lovasasihoz az ekhósokra rontott. A csatát megnyerték, de a lázadás nem érte el a célját, így az északlakók az Anduin völgyében maradtak.

 

A Tábori Csata és Arnor végnapjai

 

Calimehtar fia Ondoher (1944) és az arnori Araphant közös tanácskozásra ült össze, és Araphant fia Arvendui feleségül vette Ondoher lányát Fírielt (1940). De a szövetség nem tudta beváltani a reményt amit belefektettek, mert amikor Angmar újra rátámadott Arthedainra, az ekhósok ismét Gondor ellen készültek. Ugyanis az ekhósok a déli haradokkal szövetségre léptek, hogy délről és északról egyszerre támadjanak Gondorra. 1944-ben Ondoher és fiai elestek Morannontól északra, és az ekhósok benyomultak Ithilliába. De ezalatt délen Earnil legyőzte és szétkergette a Poros folyón átkelt haradiakat. Mikor megtudta a morannoni csata kimenetelét, északnak fordult és az Északi Sereg maradványait összegyűjtve az épp mulatozó ekhósokra rontott. Sikerült is felgyújtania az ellenség szekereit és az ekhósok közül sokan, akik megmenekültek a mészárlásból a Holt-lápban lelték halálukat.

Gondor megüresedett trónjára Arvedui támasztott igényt, de ezt megtagadták tőle. A koronát Earnilnek (II. Earnil 2043) adták, aki Telumehtar Umbardacil leszármazottja volt. De ezek után sem feledkeztek meg Arnonr és Gondor szövetségéről, így amikor 1973-ban üzenet érkezett Arthedainból, melyben segítséget kérnek Angmar ellen, Earnil elküldte fiát Earnurt annyi hajóval és katonával amennyit csak nélkülözni tudott. Mire azonban Earnur Lindonba ért, a Boszorkányúr lerohanta Arthedaint. A tündék és a dúnadánok egyesült serege azonban átkelt a Lúnon és az Esthajnal dombok közül és a Nenuial melletti síkon megütközött Angmar seregeivel. A csatát az emberek és a tündék nyerték, az angmari sereg pedig megpróbált Carn Dumba visszavonulni, Earnur a gondori lovassággal utolért és megérkezett Glorfindel is a völgyzugolyi tündékkel. Mikor pedig minden elveszett, maga  a Boszorkányúr jelent meg és Earnurra rontott. De Earnur lova úgy megrémült, hogy megvadulva elvágtatott és Earnur csak messzebb tudta megfékezni. A Boszorkányúr kacajban tört ki, de menekülőre fogta mikor Glorfindel lovagolt felé, igaz még akkor is kacagott. Earnurt hajtotta a harag szégyene miatt és üldözőbe akarta venni, de Glorfindel lebeszélte erről. A Boszorkányúr délre menekült és Mordorba gyűjtötte a többi nazgûlt. 2000-ben előjöttek és megostromolták Minas Ithilt. 2 évvel később be is vették a várost, megszerezték a torony palantírját és a rettegés városává alakították. Ithiliából immár minden lakója elmenekült.

 

Az utolsó király

 

2043-ban Earnil után Earnur, a fia követte a trónon. Earnur inkább tetszett bajnok lovagnak, mint királynak. Mikor megkoronázták Minas Morgul ura kihívta egy párviadalra és gyávának gúnyolta. A Király haragját akkor meg tudta fékezni Mardil a helytartó, de 7 évvel később már nem volt erre képes. Earnur a Morgul völgybe ment pár lovaggal, de soha többé nem hallottak róluk. Valószínűleg elfogták és halálra kínozták őket. De mivel senki nem tudta biztosan, hogy mi történt, és nem akadt tiszta vérű trónigénylő, akit elfogadtak volna, Mardil továbbra is a Király nevében kormányozta Gondort.

 

A Helytartók

 

A Helytartók házát az Emyn Annûn-i Húrinról nevezték el, aki egy előkelő númenori házból származott és Minardil uralma alatt volt helytartó. Utána a leszármazottai közül választották a helytartókat, Pelendur után azonban a tisztség a királyéhoz hasonlóan örökletessé vált. Earnur halála után Mardil irányította az országot a Király nevében, mert nem volt bizonyíték a Király haláláról, de ez később nyilvánvalóvá vált. Mivel hát nem akadt olyan trónkövetelő, akit elfogadtak volna, Mardil maradt az ország élén és uralkodása nem különbözött a Királyétól, de a trónt nem vette át és nem viselt koronát, hatalma szimbóluma egy fehér pálca volt, zászlója tiszta fehér.

Az uralmuk alatt  az ország békében élt (ez volt az Éber Béke ideje), de I. Denethor (2477) uralmának utolsó évében felbukkantak az uruk-hai-ok (nagy testű fekete orkok) Mordorban, 2475-ben pedig lerohanták Ithiliát és elfoglalták Osgiliathot. De Denethor fia Boromir(2489) visszaverte őket, és visszafoglalta Osgiliathot és Ithiliát. Osgiliat végleg romba dőlt, a kőhídja leomlott. Boromir azonban morgul-sebet kapott és apja után 12 évvel meg is halt.

 

Cirion és Éorl

 

Őt követte Cirion (2567), aki igyekezett minél jobban az ország védelmére összpontosítani, megerősíteni a határokat. Erre szükség is volt, mert a partokat folyamatosan zaklatták a kalózok, északon pedig a Bakacsin-erdő szegélyén a balchothok éltek, egy vad és ellenséges nép. Cirion érezvén a csapás közeledtét, 2510-ben követeket küldött északra az éothéodok urához, hogy a segítségüket kérje. Ő maga seregével északra indult, hogy megelőzhesse a támadást. Addigra azonban az ellenségeik tutajokon átkeltek a Folyón és szétverték őket. Elvágták a déli segítség elől az útjukat, és északra szorították őket. De ekkor a Ködhegységből nagy sereg ork támadott rájuk és ezzel minden reményük elveszett. De amikor a csata már elveszni látszott, északról Éorl és az éothéodok érkeztek Celebrant -mezejére. Éorl szétverte az ellenséget és végig üldözte őket Calenardhonon. Cirion bölcs ember volt, és ezt be is bizonyította, mivel hálája jeléül az éothéodoknak adta az akkor már elnéptelenedett Calenardhont.Rohan lovasai (kattintson a Rohan cikkhez való ugráshoz)

 

Calenardhon a Rohan (Lovasvég), lakói a rohír (lovas úr) nevet kapták. Ezt a nevet Cirion fia Hallas (2605) adta nekik.

 

Kép

2698-ban I. Echtelion újra felépítteti a Fehér Tornyot Minas Tirithben.

 

 

Beren (2763) idejében nagy csapás érte Gondort: Umbarból és Haradból három nagy hajóhad támadott az országra, egészen a Vas-folyó torkolatáig elmerészkedve (2758). Sok helyen partra szálltak és harcba bocsátkoztak, északon a Vas-folyónál partra szállók pedig a dúnföldiekkel szövetkezve lerohanták Rohant. Ugyan ebben az évben északról és keletről nagy faggyal és havazással beköszöntött a Hosszú Tél ami 5 hónapig tartott. Gondorban Beren fia Beregond (2811) hamar győzedelmeskedett, de Rohanban a Király, Helm és fiai meghaltak. Rohan új királya Fréaláf lett. Ekkor kapta meg Vasudvard (Orthanc) kulcsit Szarumán, a mágus, és ezt Fréaláf legalább olyan kedvezőnek találta mint Beren, kinek nevében Szarumán Vasudvardot uralta. 

II. Belechtor (2852) halála után a Fehér Fa kiszáradt, de állva hagyták tiszteletből s mert nem találtak új palántát.

II.Túrin idejében (2914) Szauron ismét mozgolódni kezdett és Ithiliát ellepték a mordori  orkok. Túrin titkos helyőrségeket építtetett Ithiliában (ezek közül Henneth Annûn marad fenn a legtovább: 3019) és megerősítette Cair Andros szigetét. Az igazán nagy veszélyt azonban Dél jelentette, mivel Dél-Gondor a haradiak kezére került és szüntelen folyt a harc a Poros folyó mentén. 2885-ban aztán mikor a haradiak benyomultak Ithiliába, Folewine rohani király beváltva Éorl Esküjét számos lovas élén segítségül küldte iker fiait. A Poros átkelőjénél aztán győzelmet is arattak, de a hercegek elestek a csatában. Túrin drága aranykincsekkel fizetett vérváltságot Folewine-nak. 2942-ben Szauron titokban visszatér Mordorba.

 

vissza_az_elejére

 

A Gyűrűháború közeledte

 Kép

Túrin fia Turgon (2953) halála előtt 2 évvel Szauron nyíltan fellép Mordorban, 3 nazgûlt küld Dol Goldur visszafoglalására és újjá építtette Barad-dûrt. Turgon halála után Szarumán immár birtokba vette és megerősítette Vasudvard erődjét.

Turgont II Echtelion (2984) követte. Minden erejével fel akarta készíteni Gondort Mordor támadása ellen. Ebben segítője a Thorongil álnevet használó Aragorn volt, akit mindenkinél jobban szeretett. Nagy kapitánya volt Gondornak tengeren és szárazföldön is, és Echtelion engedélyével 2980-ban egy kisebb hajóhad élén az éj leple alatt Umbarba hajózott és felgyújtott számosat a kalózok hajói közül, majd ,, csekély veszteségekkel visszavonta hajóhadát". Miután a hajóhad visszatért Pelargirba, Thorongil nem ment vissza Minas Tirithbe, hanem elhagyta Gondort Mordor irányában. Távozásának egyedül Denethor, Echtelion fia örült. Ő ugyanis csak második lehetett apja szemében Thorongil mellett, és később azt rebesgették, hogy rájött Aragorn kilétére és azt hitte az Mithrandirral az ő helyére pályázik.

II. Denethor nagy és bölcs vezetője volt népének, de mindig csak a saját akarata szerint cselekedett, és inkább pártolt Szarumán, mint Mithrandir felé. Csak 2976-ban vette feleségül a Dol Amroth-i Finduilast, akitől két fia Boromir és Faramir születtek. Denethor mindenkinél jobban szerette Finduilast (kivéve Boromirt). 2988-ban azonban Finduilas fiatalon meghalt és Denethor még komorabb és hallgatagabb lett. Később bebizonyosodott, hogy belenézett a Fehér Torony palantírjába (ezt még az utolsó két király sem merte megtenni, ugyanis Minas Ithil-i Látókő nagy valószínűséggel az Ellenség kezére került). Ezáltal sok mindenről tudomást szerzett, de a küzdelem a Sötét Torony urával kimerítette és szorongást ültetett a szívébe.Végül már senkiben nem bízott és ,,minden akkori eseményt egyetlen párviadal részének látott, melyet a Fehér Torony Ura vív Barad-dûr Urával". A 3019-es évben már állandóan folytak a harcok Gondor határai mentén. A március 15.-ei Pelennor mezei csatában a rohani Théoden király és a déli országrészből érkező Aragorn segítségével visszaverik Mordor seregeit. Ebben a csatában meghal Théoden és Rohan új királya Éomer lesz. Denethor pedig eszét veszti a súlyosan sebesült Faramir fia láttán (Boromir február 26.-án meghal) és máglyán elégeti magát. A csata után Gondor és Rohan seregei, hogy lekössék Szauron figyelmét és ezzel időt nyerjenek Frodónak a Gyűrű megsemmisítésére, a morannoni kapuhoz menetelnek és megütköznek Mordor seregével. De a Gyűrű idejében megsemmisül és az Ellenséget ezután szétverik az emberek hadai. Minas Tirithbe visszatérve Királyul koronázzák Aragorn-t, aki Elesszár Telcontar néven lép trónra.

 

 

vissza az elejére


Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Oszd meg!